Orvoshoz megyek Amerikában

Közkívánatra folytatjuk az amerikai egészségügyben tett kalandozásaink leírását. Többen érdeklődtetek például arról, hogyan is történik egy orvosi vizit a mi esetünkben. Erről szól ez a poszt. Mi kezdettől fogva rendelkezünk biztosítással, az ügymenet ennek megfelelően zajlik. Ha nincs a betegnek biztosítása, a legáltalánosabb információ az, hogy természetesen ellátják, ám a vizsgálatok teljes piaci árát ki kell fizetnie.

A gyógyulás útján az első lépés az időpont-kérés. Ez történhet telefonon vagy interneten – a három legnagyobb szolgáltató intézmény Omahában (Nebraska Medicine, Methodist Hospitals, CHI) igyekszik széles spektrumot lefedni, ebbe az is beletartozik, hogy saját betegfiókot (patient portal) biztosítanak. (Érdemes a linkekre kattintani, még akkor is ha nem értünk angolul, egy első benyomás szerezhető milyenek itt a weboldalak.) A szakorvos vagy háziorvos kiválasztása után a saját fiókomból is tudok időpontot foglalni. Ahogyan az előző, ezzel kapcsolatos bejegyzésben részleteztük, fontos, hogy a választott orvos kapcsolatban álljon a biztosítónkkal, mert ily módon sokkal kedvezőbbek a díjak. Leginkább a telefonos bejelentkezést használjuk, mert az ügyintéző mindig a legfrissebb időbeosztást látja, tehát lehet, hogy fél percen múlik egy közelebbi vagy esetleg csak későbbi lehetőség a vizitre. A neves, jobb orvosokra természetesen várni kell (akár heteket is), egy fiatalabb és tapasztalatlanabb dokihoz akár aznapra is van esélyünk foglalni.

A lefoglalt időpont előtt legalább negyedórával korábban szoktunk érkezni, mivel regisztrálni kell a recepción és ha először jelenünk meg (akár háziorvosi, akár szakorvosi vizitről van szó) biztosan ki kell töltenünk egy hosszabb kérdőívet. Ezt a legtöbb helyen papíron kérik, de van ahol egy tableten keresztül kerülünk be a rendszerükbe. Milyen kérdések szerepelnek ezen?

• alapvető személyes adatok
• a biztosításunk adatai
• előzetes betegségek, műtétek, allergia 
• milyen nyelven szándékszunk kommunikálni a szolgáltatóval
• adatvédelmi kérdések
• az átalunk látogatott patika adatai, címe (mivel a receptküldés interneten keresztül zajlik)
• ki ajánlotta az adott orvost vagy rendelőt

A legutolsó ponthoz szeretnék egy rövid megjegyzést fűzni – a többi felsorolt dolog magától értetődő, úgy vélem – ez a kérdés fontos abból a szempontból, hogy persze minden doki igyekszik praxist építeni és bizony sokan szájhagyomány útján keressük a megfelelő szakorvost a bajunkra. Másrészt pedig az ajánló (és valószínűleg a doktor pacientúrájának aktív tagja) kedvezményeket kap az intézménytől vagy magától az orvostól, hiszen ez üzlet is egyben. Milyen kedvezményre gondolok vagyis inkább nevezzük elismerésnek, hiszen az orvos háláját fejezi ki egy új betegért, pl. 25%-kal kevesebbet kell fizetni a fogfehérítésért vagy a szemüveglencsére kerülő rétegek valamelyikét ajándékba kapja az ajánló.

A szakrendelők az otthonihoz hasonlóan épülettömbben vannak, de a berendezésük és a kinézetük nagyon eltér az otthon megszokottól. A várók tágasak, kényelmes, színes, modern bútorokkal vannak felszerelve, számos dísztárgy, festmény, szőnyeg, virágcsokor, dekoráció teszi kellemessé a látogatást. A TV-t, magazinokat, ivókutat, kézfertőtlenítőt, zsebkendőt (Covid előtt is) vagy játszósarkot meg sem említem, ezek itt a alapvető tartozékok. A mellékhelyiségek, liftek, lépcsők tiszták és nem hófehér minden – ez hihetetlenül sokat jelent az érzet szempontjából. Sok helyen van kávé, csokoládé vagy sütemény.  Ezeknek is köszönhetően a várakozást nem feszengve vagy tömegben furakodva kell tölteni, hanem a fent leírt körülmények között.

Vizsgáló a fülészeten: praktikum mindenek előtt

A vizsgálókhoz vezető folyosóra egy asszisztens vagy nővér kísér, helyesebben invitál be minket. Mindig a keresztnevünkön szólítanak és általában korrektek, gyorsak, hatékonyan dolgoznak. Nem győzöm ismét hangsúlyozni, hogy színes egyenruhát viselnek, sokszor mókás sapkát, névtáblát és minden módon igyekeznek kellemesebbé tenni a látogatásunkat.  Minden egyes vizsgálat során súlyt, vérnyomást és testhőmérsékletet mérnek. Első körben ők kérdeznek ki a látogatás céljáról, a tünetekről. Ezt követően magunkra hagynak a kisméretű vizsgálóban, ahová nemsoká érkezik az orvos. Ezeket a vizsgálókat a praktikum jellemzi, egyszerűek, világosak, számomra mindig extrahidegek (sosem szokom meg a 16-18 fokra légkondícionált közintézményeket), de megintcsak vannak képek, fotók, tájékoztatók, hogy ne csak a fehér falat bámulhassuk. Távozása előtt megkér, hogy annak megfelelően vetkőzzünk le, amilyen vizsgálat vár ránk, és mindig van tiszta, vasalt lepedő és kórházi ruha, hogy ne félmeztelenül, fagyoskodva üldögéljünk.

Némi várakozás után érkezik a doki, aki legtöbbször nem köpenyben, beöltözve jön, sokkal inkább profi benyomást és bizalmat ébresztő business casual-ben. Kezet nyújt (Covid előtt), üdvözöl és small talk után tanulmányozza át mindazt, amit az asszisztens rögzített a rendszerben. Alaposan kikérdez és megvizsgál persze, bár végig a pozitivitást sugározza, hogy ezt simán megoldjuk ezzel és ezzel. Nem hallottam még milyen hangnemben beszélnek egy súlyosabb betegség esetén, de az eltöltött kilenc évünk alatt egyetlenegyszer fordult elő, hogy a doki emberi érzelmekkel fordult felém (ami egyébként csak egyetlen együttérző-megnyugtató mondat volt), inkább egy legyünk-már-túl-az-egészen-ez-nem-komoly-nem-kell-izgulni-minden-oké-lesz – hozzáállást képviselnek.

Valahogy sokszor az az érzésem, hogy több energiát fordítanak arra, hogy az egész látogatás wellness-élmény legyen, mintsem gyorsan és korrekt módon segítsenek. Még Austinban történt egyszer, hogy vérvizsgálatot írt elő a doki nekem a pontosabb diagnózishoz és bár összesen hárman próbáltak levenni egy kis mennyiséget a vénámból, sehogyan sem akart sikerülni, egyszerűen nem csöpögött semmi a fiolába. Rémülten rohangásztak, kétségbeestek, újabb ember jött, újabb szúrás, akkor sem ment és kezet tördelve bocsánatot kértek, kérdezgettek, hogy nem fogok-e elájulni, majd “kiengesztelni igyekeztek” – de vért végül nem vettek. Szerintem túlságosan finomkodtak és féltek, de a feladatot nem teljesítették.

Szemorvosnál

Miután az orvos felállítja a diagnózist, elmondja mit javasol, elküldi a receptet a megadott patikába, mindig felteszi a kérdést: van-e még bármilyen kérdésem. Ezt óriási pozitívumnak tartom, mert nekem fontos, hogy tudjak kérdezni, párbeszéd legyen közöttünk. Annál is inkább, mert itt nem kapunk semmilyen leírást, összegzést a vizsgálat után papíron. Csak bizonyos orvosok teszik hozzáférhetővé a fiókomban a történtek leírását, a javaslatokat, a diagnózist. Pedig ez később is fontos lehet.  Ezek után már csak az anyagiak rendezése van hátra, a recepción közlik, hogy mennyit kell fizetnem, ha van önrész, de általánosabb az, hogy a számla utólag érkezik levélben és később egyenlítjük ki. Itt lehet újabb időpontot foglalni, ha esetleg vissza akarunk térni (pl. rendszeres fogtisztítás, szemvizsgálat) vagy a javasolt egyéb vizsgálatokhoz is szívesen segítenek bejelentkezni (pl. labor, gyógytornász).

Összefoglalva tehát egy vizit alkalmával legalább 3-4 emberrel találkozunk, valamennyiükön múlik, hogy visszatérő páciens lesz-e belőlünk és ezt itt üzleti módon kezelik, azaz nem engedik meg maguknak azt, hogy ne elégedetten távozzunk – értsd: extra kedvesek, mosolyognak, mindent megtesznek, amit kérünk, elkísérnek, beszélgetnek, stb. Sosem fordult még elő, hogy leráztak, beszóltak vagy lekezelően, kelletlenül viselkedtek volna és azt sem láttuk még, hogy fáradtságra panaszkodnak, telefonálgatnak, körmöt reszelnek, ebédszünetre mennek, amikor munka van. Ellenben számtalanszor megköszönik a türelmünket, ha várni kell, tájékoztatnak, hogy mi az oka a késedelmnek, és utoljára megköszönik, hogy őket választottuk.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy kevesebb stresszel, világos szabályokkal, üzleties ügymenettel és nagyon sok kedvességgel találkozunk, ha orvoshoz kell mennünk.