Az amerikai hamburger

Megvan az a kép, ahogy a szomszédom – nevezzük Bobnak – begurul a truckjával a háza elé (egy húzós nap után az építkezésről, ahol dolgozik), felmegy a konyhába, ahol a nagy műgonddal összevásárolt hozzávalók várják a vacsorához? Mielőtt hozzáfog a főzéshez, átöltözik, alaposan kezet mos, majd nekilát a kétféle marhahús, marhafaggyú, Worcestershire szósz, zsemlemorzsa, liszt, tojás halmaznak, hogy elkészítse a vacsoráját, amit a kézműves éttermek, de még talán Gordon Ramsay is megirigyelne… (dobpergés vagy valami áhítatos zene) A HAMBURGERT.

Hát nekem sincs. Ugyanis a valóság merőben más. Az a hamburger, ami a családok, hétköznapi emberek asztalára kerül nap mint nap, egyszerű, mint a faék. 

Nem akarok senkit megbántani, tudom, hogy amit egy kézműves söröző konyháján vagy egy menő étteremben készítenek jobb. Tudom, hogy aki rászánja az időt és energiát a hozzávalók keresésére, jobb eredményt ér el. De a valóság, a szürke amerikai hétköznap más.

A valóságban ugyanis Bob a munkából hazafelé megáll a szupermarketben, bedob a kosárba 2 font darált, zsíros marhahúst (80% színhús, 20% zsír), egy six-pack (6 doboz) BudLightot, egy csomag akciós lapka sajtot és 6 zsömlét. Otthon fogja a húst – és ha nem nagyon fáradt – reszel be egy fél fej hagymát (minek bajlódni a kockázással, ez egyszerűbb?!), szór hozzá borsot vagy ha épp van szemes bors a gyerekeitől kapott darálóban, hát darál bele. Ha ez megvan, mindent összegyúr, mintha kenyértészta lenne. A végeredmény megy a hűtőbe – hadd álljon kicsit, amíg összeszed valami gazfélét. Saláta, paradicsom, hagymakarikák, esetleg paprika – ezek vannak általában a hűtőben. Neki ugyan elég lenne a zsemle a húspogácsával (amúgy is csak ennyi az alap hamburger), de a felesége, Samantha folyton panaszkodik, hogy nem valami egészségesen étkezik, így legalább tesz érte valamit…

Ha megvan a zöldség, szisszent egy sört és bezizzenti a grillt. Amíg melegszik, 5-6 húspogácsát formál a hűtőben tartott masszából (kb. egy ujjnyi vastagra és kicsit nagyobbra mint a zsemle – sütés közben úgyis összeugrik a hús, de legalább magasabb lesz, ami jobban néz ki). Ha jó forró a grill (350 F) ráteszi a húspogácsákat sülni. Miközben a második sört kortyolja és végiggondolja a napját, néha forgatja a húspogácsákat, oda ne égjenek. Őt ugyan nem zavarná, de az asszony megint óbégatna, ha megégeti őket… Egyre vigyáz – csak FORGATJA, de nem nyomkodja őket. John barátja általában itt rontja el a sütést: hiába menő, ahogy felcsapnak a lángok a grillen egy-egy nyomás után, ki is présel minden jó ízt belőle. Meg amúgy is, épp eleget dolgozott ma már, minek feleslegesen erőlködni… Úgy félidőben megsózza őket, majd az utolsó 5 percben rádobja a sajtot – ez épp elég idő, hogy megolvadjon. Ekkor szintén felteszi a zsemléket is pirulni – ezzel valamit javít az ízükön is.

Tálalás? A pirított zsemle aljára kerül a húspogácsa az olvaszott sajttal (bár a sajt opcionális – a szomszéd néha átjön és szokott panaszkodni, hogy a sajt megfekszi a gyomrát. Igaz, a szomszéd valami nyápic IT-s…). A többiből mindenki szedjen magának, amit és amennyit akar (a harmadik sör után már amúgy is rózsaszínűbb a világ), ott a saláta, paradicsom, hagyma meg paprika felvágva (akinek kevés, hozzon még magának, ez egy szabad ország), van mustár meg ketchup is… A lényeg úgyis a társaság, leengedés, lazítás. 

Persze Bob csak egy kitalált személy, csakúgy mint a történet is, a recept azonban egyáltalán nem. Jobb alapanyagból jobb lesz az eredmény és ezt mindig is szem előtt kell tartani, de az igazság az, hogy bármit is teszünk, a legjobb eredmény akkor lesz, ha a családunk, barátaink társaságában készítjük és fogyasztjuk el az ételt, bármi is legyen az! Viszont ezt elolvasva és követve bárki mondhatja a vendégeinek – úgy csináltam a hamburgert, ahogy az amerikaiak is teszik! 😀

Hozzávalók – hagyományosabb formában – 5-6 hamburgerhez:

• két font (kb. 900 g) zsíros marhahús (20% zsírtartalom)
• fél fej hagyma
• 5-6 lapka sajt a húspogácsára (reszelt trappista is tökéletes)
• 5-6 zsömle
• zöldségek (saláta, hagyma, paradicsom, paprika, bármi, ízlés szerint)
• só, bors (ízesítéshez, ízlés szerint)

Az elkészítés a fenti történet alapján szerintem menni fog, néhány tanács azonban:

• A húst miután összegyúrtuk a hagymával és borssal, érdemes pihentetni a hűtőben. Jobb íze lesz, ha hagyjuk állni 20-40 percet, illetve minél hidegebb a hús, annál könnyebb vele bánni a grillen (le sem merem írni, de a fagyasztóból kivéve a legkönnyebb megsütni)!
• Nincs általános, jó vagy rossz recept, akár a hagyma és bors is elhagyható, viszont fontos, hogy sütéskor ne nyomkodjuk a húst! A grillen menő a felcsapó lángokat látni, de a végtermék ízéből veszítünk.
• A pogácsákat szélesebbre formázzuk, mint a zsemle, magasságnak kb. 1 ujj vastagság elég. Sütéskor az átmérő csökkenni, a magasság nőni fog.
• Nem kell feltétlenül grillen sütni, egy sima, lapos serpenyőben, a konyhában a tűzhelyen is elkészül.
• Nincs általános ajánlás a feltétekre – ahogy egyszer egy projekt management tréningen hallottam: hamburgerzsemle között egy szelet sült, darált marhahús. Minden más extra. A sajt is. És teljesen elfogadott, ha valaki kéksajtot meg fügelekvárt tesz rá… egy szó mint száz, ez olyan, ahogy mi akarjuk! Nem kell túl gondolni a dolgot, ez egy egyerű étel!

Mindenkinek jó próbálkozást, jó sütögetést és jó étvágyat kívánunk hozzá!