Amerika a korlátlan lehetőségek és a nagyon kemény döntések országa

Milyen is egy bevásárlás Amerikában?

Ezt a kérdést az óceán másik partján úgy tehetnénk fel: milyen is egy bevásárlás Európában? Valószínűleg vannak hasonló, netán azonos vonásai Franciaországban, Szlovákiában és Dániában… mégis minden egészen más. Ugyanígy értelmetlen az általánosítás itt, Amerikában, hiszen az államok között jelentős különbségek mutatkoznak. Még akkor is ha Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, errefelé minden egyenmódra működik, mindenhol mindig ugyanazt találja a vevő, minden egyforma. Hát nagyon nem. Mi Texasban és Nebraskában éltünk huzamosabb ideig, megállapításaink és tapasztalataink ezekre az államokra vonatkoznak. 

Amíg saját szememmel nem láttam, nem hittem el, hogy nem léteznek az általam megszokotthoz hasonló alapanyagok a boltok polcain. Nem a magyar vaj, Nagyi titka finomliszt vagy a kalocsai fűszerpaprika. De legalább valami hasonló, valamiben hasonló, mondjuk sima (bármilyen ízesítés nélküli) fűszerpaprika. Első kézből voltak pedig élmények erről (hiszen Miklós járt itt előzőleg), de a megdöbbenés nálam az első bevásárlásnál következett be. Semmi nincs  és semmi nem olyan, mint amit otthon megszoktunk. (Később természetesen ráakadtunk apró boltokra, családi vállalkozásokra, amelyek ízben, állagban hasonlót is nyújtanak, de addig még jó sok adag bevásárlást megejtettünk.)

Rögtön szembetaláltam magam a bőség kosara problémával: szinte minden termékből akkora a kínálat, hogy a választás egyáltalán nem könnyű. Sok-sok időt eltöltöttünk a címkék olvasásával az első időkben, mert nem akartunk csak a megérzésre vagy az árra hagyatkozni. Természetesen rengeteg ismeretlen kifejezéssel találkoztunk, állandóan google szótárral jártuk a polcsorokat. Valamiért egyikünk alapszókincsében sem volt benne a corn strach, ripe, residue-free, semolina, flaxseed, bleacher, tamales és társaik! Pl. olajból és tejből annyiféle volt, hogy elámultam. Minden olajnak más az illata, s ez minden vele készült ételhez társult. Hosszú kísérletezés után találtuk meg a nekünk leginkább tetszőt. Vannak persze Európából importált termékek, de általában magasabb áron (érthetően) vagy nem ugyanazzal  a minősítéssel, mint otthon. Példa erre a Barilla (tészták, szószok). Emlékeim szerint Magyarországon jónak számít és nem a legolcsóbb, itt viszont az egyik legolcsóbb és a legalsó polcon található márka. 

Igazából ez már a második akadály volt, amit megugrottunk. Az első? Ha a konyhában csak 2 üveg víz van  a hűtőben, elég nehéz napi 3X ételt varázsolni az asztalra. Nem szembesültem 2012 nyaráig azzal a képpel, hogy minden polc a kamrában és a hűtőben totál üres. A rántottához csak fakanalunk volt kéznél. Az összes alapanyagot, fűszert, tisztítószert és -eszközt meg kellett vennünk. Később persze az edényeket, evő- és tálalóeszközöket, konyhai cuccokat mind. Hogyan készít az ember egy egyszerű bolognait, ha nincs tésztaszűrője vagy sajtreszelője? Vicces volt, amikor ezeket pótolnunk kellett! Sokat nevettünk és megtanultuk melyikünk tudja vékonyabbra “reszelni” a sajtot bicskával. 

Nekünk nem állt rendelkezésünkre korlátlan bankszámla, amikor kiköltöztünk, így mérlegelnünk kellett minden kiadást az első hónapokban és jól megválasztani a prioritásainkat. Hamar megtanultuk, mennyire igaz az a mondat, amivel barátok ajándékoztak meg minket útravalóként:

Magunknak kellett dönteni egy sor olyan kérdésben, amelyek esetében otthon sokszor a szüleinkhez, testvérünkhöz, barátainkhoz, ismerősökhöz fordultunk. Vagy saját tapasztalatunk volt már róluk. Csak egy pillanatra kérem, hogy gondoljon bele mindenki milyen nehéz telefonszolgáltatót, biztosítót, bankot, orvost választani úgy, hogy sosem hallottuk előzőleg a nevüket és az égvilágon semmit nem tudunk róluk! Austinban nagy szerencse volt, hogy mindent véleményeznek a vásárlók, rengeteg dologról tájékozódtunk tehát átlag felhasználók bejegyzései, véleménye alapján. A google extra hamar jóbarátunk lett, sok-sok vonatkozásban támaszkodtunk rá.

Ezek alapján válogattunk tehát a boltokban is, persze meg tudtunk kérdezni néha ismerőst is, de a helyiek számára nevetségesnek tűnt a kérdés Mi az a red velvet cake? Mi a különbség a folyékony és a tömegre vonatkozó oz között? Milyen az unsweetened vaj?

A kék-sárga kocka a vaj, az óriásdoboz a joghurt, a fekete sokgombos kütyü egy régi Nokia telefon, ami mértékként szerepel

Már itt is vagyunk a következő mindennapokat érintő jelenségen: az eltérő mértékegységek használata. Hányszor de hányszor használtuk az átváltó programokat! Mindent máshogyan mérnek, mint mi addig tanultuk. A hét vasárnappal kezdődik. Itt hiába mondod valakinek azt, hogy találkozzunk 14:30-kor, 10 emberből hétnek fogalma sincs miről beszélsz! Az evőkanál más mennyiség, mint egy magyar receptben, hisz a kanál is más. A sütőt Fahrenheit fokokra kell előmelegíteni. Minden pénznek van beceneve, jobb ha hamar megjegyzed mi a nickel (ötcentes), a dime (tízcentes), a grand ($1000) és a buck ($1). Miklós hamar leszokott ezekről, miután egyrészt csak magam jártam vásárolni, másrészt pedig 10 alkalomból 10X használt bankkártyát.

A felvázolt “nehézségeket” idővel leküzdöttük természetesen és ma már úgy tekintünk vissza erre, mint tanulási folyamatra sok vicces pillanattal. Biztosan vannak, akik fel sem veszik az efféle különbségeket és olyanok is, akik egy életen át nem képesek megszokni a másságot. Mi valahol félúton igyekszünk a járatlant kipróbálni egyre többször! Egy következő bejegyzésben elmeséljük a boltokban talált legjobb meglepetés-különbségeket!