Távmunka-tapasztalataim

Ezt a bejegyzést a távmunkáról igazából két közelmúltbeli hír indította el bennünk. Az egyik arról szólt, hogy a Magyar Telekom tesztprogramot indít 2022. júliusában bizonyos vállalati csapatok részvételével, amelynek elsődleges célja a négynapos munkahét lehetőségeinek, tapasztalatainak felmérése lesz. Ilyen kezdeményezések, próbaidőszakok már szerte a világon vannak-voltak és már nem kevés anyag összegyűlt ezek elemzése során (Belgium, Izland, Új-Zéland, USA). A másik hír arról szólt, hogy Elon Musk, a Tesla vezetője egy kiszivárgott emailben rövidre zárja a home office-hybrid work kérdéskört: az alkalmazottaknak vissza kell térniük az irodákba vagy valahová máshová (értsd: mehetnek Isten hírével!), másik opció nincs. Aztán hamarosan pontosítva is írtak a híroldalak erről a belső üzenetről: valójában az az elvárása, hogy minimum heti 40 órát az irodában dolgozzanak a munkavállalók – és azért ez máshogyan hangzik. Mi egymás között rögtön megállapítottuk, hogy ebben semmi teljesíthetetlen vagy jogtalan nincs, hiszen Amerikában rengetegen dolgoznak az irodában hetente 40 órát, aztán otthon (vagy máshol) még 20-30-at simán. Nincs helye felháborodásnak.

Az elkövetkező és még mindig sűrűn változó idők döntik majd el, hogy mennyire alakulnak át a munkaadók prioritási ezen a téren. A magyarországi hírről pedig azt gondoljuk, hogy igenis van létjogosultsága ilyen teszteknek és a tapasztalatok begyűjtésének, bár az bizonyos, hogy a gyakorlatban nem minden munkakörben valósulhat meg a négynapos hét. Ismét leültünk egy este és beszélgetésünk formába öntött változatát olvashatják most az érdeklődők, hiszen Miklósnak elsőkézből vannak tapasztalatai az itthonról való munkavégzésben. 

A fotók nagy része hősünket ábrázolja, a kedvtelésből végzett házkörüli munkák során. Nem ezek a képek fejezik ki a távmunkáját!

Hogyan is kezdődött számodra a home office?

Talán sokan gondolják, hogy a covid okozta járvány adta az első lökést, de nekem nem! 2018-ban itthon feküdtem influenzával és egy youtube-videóban került elém egy család, akik egy sima Volvo buszt lakóbusszá alakítva és az addigi életüket feladva útrakeltek, hogy világot lássanak. A 2 felnőtt+2 gyerek életszükségleteit az előbbiek az úton végzett munkával elégítették ki. Ez elgondolkodtatott, hiszen az én munkám is pont ilyen: ha biztosítom az eszközöket és a stabil internetet, teljesen mindegy hol oldom meg a problémákat! Felkattintottak egy lámpát a fejemben és olyan világra nyílt kapu számomra, ami (gondolom én) sokak vágyálma.

A cégnél viszont nem hozakodtam elő erre irányuló kérdéseimmel részben azért mert új voltam, részben mert más, előbbre való problémák foglalkoztattak. Később körülszimatoltam, de mindig negatív válaszokat kaptam, ez nem bevett szokás a cégnél, nem elfogadható nálunk, stb. Kompromisszumra nem látszott lehetőség.

Így kopogtatott be a vírus, 2020 tavaszán. Hogy álltál akkor ezzel a kérdéssel?

Korábban már gondolkodtam a továbblépésen, vagyis munkahelyváltáson, de a vírus alakította helyzetben arra jutottam, hogy az akkori cégemnél és /vagy az USA-ban reális lehetősége van / lehet annak, hogy a home office a járvány enyhülésével tartósan is fennmaradhat. Az első időszak nehéz volt, minden folyton megváltozott, emellett én folyamatosan lobbiztam és érveltem a távmunka mellett, de nem sok sikerrel. Végül a cégemnél nem lett bevett forma, bár én 2020. március 16. óta folyamatosan itthonról dolgozom. A minket rendszeresen olvasók pedig már tudják, hogy 2021-ben új munkahelyet találtam és 100%-ban távmunkában dolgozom egy másik államban levő cégnek. 

Összesen akkor már 2 évet és 3 hónapot tudsz magad mögött. Milyen tapasztalataid vannak?

Az első és legfontosabb megállapításom: ez a forma nem való mindenkinek, bár magam azt hittem, hogy a világ legjobb dolga lesz! Úttörőnek számítottam, hiszen a legtöbb cégnél nem volt távmunka-kultúra. Már az ilyen emberek beléptetése is nehézséget okozhat a munkaadónak. Azonnal megoldandó kérdéseket vetett fel és új eljárásokat kellett bevezetni. Pl. hogyan jutnak el hozzám a munkaeszközök. Hiszen nem vagyok ott, hogy személyesen beugorjak, aláírjak és átvegyek, ahogy ez eddig mindig volt. Futárszolgálattal juttatták el az új laptopot, monitort, de mivel éppen akkor globálisan nehéz volt ezekhez hozzájutni, még ez is hátráltatta az akadálymentes kezdést.

A kisebb eszközöket jobbnak láttam, ha saját magam biztosítom és bizony az is kiderült, hogy jó irodai széket, megfelelő asztalt és világítást is be kell szereznem (ez persze nem az új céggel kapcsolatban derült ki, hanem már a megelőző időszakban). Az új cégvezetés világosan közölte az elvárásait a home office terén és ehhez is alkalmazkodnom kellett. Biztos internetet, ha ez nincs, B tervet, nyugodt munkavégzésre alkalmas környezetet kértek és ezt ellenőrizték is. Nekem szerencsére van saját terem, ajtóval zárható irodám itthon, amin nem kell osztoznom a családtagokkal, de gondolom ez sem könnyű mindenkinek.

A személyes beszélgetések, napi munkahelyi kapcsolatok hiányoznak neked?

Ez is szorosan kapcsolódik az új kommunikációs szokások kialakításához. Ha valaki megszokta, hogy az irodában csak átugrik a másik emeletre, simán odamegy a megfelelő emberhez és megbeszélik a felmerült kérdéseket, annak távmunkában a kommunikáció is meg tud nehezedni. Most akármilyen jellegű problémát csak telefonon, emailben, webexen tudok megoldani. Ez nehézkesebb lehet, főleg ha valakinek gondot jelent ezen eszközök használata. De arra is rájöttem, hogy ezáltal még többet ülök a monitor előtt, hisz míg korábban átsétáltam a HR-re a kérdésemmel, most csak a fenti utak egyikét választhatom. Hogy felálljak, eleget mozogjak, elég nagy odafigyelést igényel, legalábbis nekem.

Szemtől szembeni kommunikáció híján azért vannak dolgok, amiket elveszítesz: a másik fél reagálása, gesztusai, fesztelenebb közös ebédek sokat jelenthetnek a feladatmegoldásban is, nemcsak a társas kapcsolatok kipipálásában. Mondjuk én ebben úgy érzem elég sokat fejlődtem, mivel nap mint nap sokat teszek a gördülékeny és eredményes kommunikációért. Rengeteg emailt írok, update-et adok a munkafolyamatokról és azonnal felveszem a telefont, ha úgy látom szóban sokkal könnyebb áthidalni valamit.

Aki nem tudja (vagy nem akarja) a digitális csatornákat használni információ átadásra, egyeztetésre, az nagyon hamar beleeshet a teljesítménycsökkenés csapdájába. Szerintem kevésbé hatékony enélkül a munka. Ha valakinek több útmutatásra, segítségre van szüksége a csapatmunkában, gondolok pl. a kezdőkre, akkor a tréningezés vagy együttműködés is ellehetetlenül, ha valamelyik fél nem partner. Mondom, én úgy vélem fejlődtem, mert tudatosan törekszem, hogy csípőből használjam bármelyik csatornát, de keserves tapasztalat, ha a másik fél nem ugyanilyen. A személyes jelenlét könnyebbé teszi a fentieket szerintem, tehát ez felfogható hátrányként mindenképp. Hangsúlyoznám ismét az elején tett megállapításomat: ez a forma nem jön be mindenkinek!

Igen, ez világos az elmondottakból. Azért nem sok kedvezőtlen vonást említettél!

A hátrányai mellett, én kifejezetten kedvelem a távmunkát és határozott célom így vagy esetleg hibridformában (pl. 2 nap irodában, 3 nap itthon) dolgozni a jövőben is.

Milyen pozitívumokat tudsz felsorolni a home office mellett?

A legnagyobb előnye a masszív megtakarítás:

• bejárás híján a benzinszámlám nullához közelít – a mostani árak mellett ha be kéne járnom, az havi $250 lenne, most ez az összeg 25
• az autó karbantartási költsége is jóval kedvezőbb, hiszen kevesebbet fut (épp nemrég számoltam utána, hogy mióta itthonról dolgozok, kb. 2000 dollárt biztosan spóroltam ezen)
• szinte soha nem eszek házon kívül, ennek költsége most nulla, korábban a heti 1-2 alkalom + sörözések a kollégákkal kb. 100-150 dollárt jelentett havonta
• nekem észrevehetően kisebb a ruhaköltségem, hiszen korábban business casual volt az elvárt, most sokkal egyszerűbben (és olcsóbban) öltözöm: famer, póló simán okés

Második pozitív hozadéka számomra az, hogy nem ingázok naponta 2X. Nekem ez egyáltalán nem hiányzik, most 22 másodperc beérni az irodámba, ha sietek, még kevesebb! Nagyon el lehet tőle szokni, ha autóba ülök, nem győzök csodálkozni a forgalom milyenségén. Ezt sosem gondoltam volna előtte, hogy ennyire észrevehető különbség lesz!

A harmadik dolog, amit kiemelnék a rugalmasság. Ez persze munkaköre válogatja, megintcsak nem húzható rá bármire. Nagyon fontos, hogy nem szabad visszaélni vele! Ha az ebédszünetem másfél órásra sikerül, mert meggrillezem a húst vagy kényelmesen kávézok, esetleg biciklizek félórát, senki nem szól. Persze hangsúlyozom, nem minden egyes nap! Viszont én nem járok barkácsboltba, fordászhoz, golfozni munkaidőben, hanem stabilan elérhető vagyok. Az én munkám olyan, hogy hétvégén, éjszaka, bármikor rugalmasan le kell ülnöm és dolgoznom vagy csatlakoznom egy munkamegbeszéléshez, viszont ha a másik oldal hasonlóan kezeli ezt, akkor részemről is rendben. Egy fogorvosi időpont napközben tehát nem gond a részükről.

Emlékszem ezt már egy korábbi, a napi munkádról szóló bejegyzésben is hangsúlyoztad! S ez sokszor egy jó menedzseren múlik mindössze.

Szerintem további előnye a távmunkának az, hogy nemcsak helyben kereshetsz, ha lépni / váltani akarsz, hanem ország- vagy akár világszerte. Sokkal jobbak a lehetőségeid, többféle tapasztalatot szerezhetsz. Ma már nem az az önéletrajzod előnyös vonása, hogy 25+ évet töltöttél egy helyen, hanem inkább ha sokoldalú vagy és multikulturális környezetben is megállod a helyed! 

Ha visszatérünk még a személyes jelenlét boncolgatásához, akkor azt is elmondanám, hogy számomra kifejezetten előnyös, hogy eltűntek a zavaró kollégák, fárasztó munkahelyi pletykák, nem kopogtatják meg  a vállamat félóránként. Sokkal jobban tudok fókuszálni, mérhetően gyorsabb és hatékonyabb vagyok. Itthon kialakítottam a saját szabályaimat, az elején megbeszéltünk pár alapdolgot, amit mindketten betartunk (ha az ajtó zárva van: ne zavarj; headsettel a fejemen járkálva: meetingezek, nem hallom / követem amit beszélsz; ha nem tudok felállni: üzenetet írok, ha szükségem van valamire; összehangoljuk a beszélgetős meetingeket, hogy ne zavarjuk a másikat a szomszéd szobából). Az elmagányosodást illetően azt gondolom, hogy nagyon egyénfüggő ki hogyan kezeli a távmunkát: igen csökkentek a kimaradós-sörözős-bowlingozós féléjszakák, “kötelezően ajánlott” céges programok, viszont majdnem mindennap együtt ebédelhetünk, nekem ez fontos például.

Megérkezett a mulcs!

Ez tényleg eredményezett pozitív változásokat és én is örülök, hogy még nem untunk rá! Egyszer korábban említetted az időbeosztás kérdését. Esetleg erről akarsz még mondani valamit?

Igen, ez kettős fegyver, mert ha valaki jól be tudja osztani magának a napi / heti feladatokat, sokat nyerhet: pl. ha egy folyamat a rendszerben 6 órán át fut, azalatt elmegyek biciklizni vagy lenyírom a füvet a kertben. Persze azzal a tudattal, hogy este 7 után még visszaülök és folytatom amit kell. Ha viszont valaki nem képes erre önállóan vagy rosszkor végez el valamit, ami nagyon fontos más csapatok munkafolyamataihoz, akkor az elveszhet a teendők tengerében, kieshet a ritmusból, elveszti a hatékonyságát, esetleg sokkal többet dolgozik a szabadidejében is, mint az irodában. A napi rutin is nagyon fontos ebben szerintem. Én az első perctől kezdve különválasztom a személyes és a munkaidőt és -teret. Nem dolgozom pizsamában az ágyból. Nem eszek a billenytűzetem felett, ahogy az irodás korszakban sem. Ha elmegyek sétálni, nem nézegetem 7 percenként az emailjeimet. Nem mindig könnyű betartani ezeket, de ha sikerül, szerintem mérföldekkel jobb a work-life egyensúly.

Megintcsak visszautalnék a kezdő tételemre: ez nem való mindenkinek, sokan irodai környezetben nagyon hatékonyan dolgoznak és ez tökjó! Mások szívesebben járnak be és találkoznak naponta kollégákkal, sőt ez létszükségletük. Én azt mondom, ha az ember elég jól ismeri magát, akkor el tudja dönteni, melyik forma jön be neki leginkább. Én már bizonyítottam az elmúlt időszakban, hogy nem élek vissza a szabad munkavégzés lehetőségével, elérhető vagyok mindig, amikor szükség van rám és a munkaköröm valamint a mostani menedzserem is kooperál: nem igazán érdekli hogy a tengerpartról vagy egy nemzeti parkból dolgozom, amíg a munkát leszállítom. Kölcsönösen elismerjük egymás idejét és szakértelmét, ő bízik bennem, én pedig nem élek vissza ezzel a bizalommal.

Szombat este érkező csomagunk szállítója

Összefoglalásként melyik formára szavaznál akkor a magad számára?

Szerintem nekem a hibrid az igazi megoldás. Az elmúlt időben rájöttem, hogy ez a mostani sem jó 100%-ban. Az 1-2 napi bejárás során könnyebb lenne személyesen összeülni és szemkontaktussal megbeszélni dolgokat. A nekem kevésbé fontos, de mégiscsak szükséges társasági életet is kiélhetném ekkor. Eleinte magam is beleestem a túl sok meló csapdájába. Idővel ezt megtanultam jól kezelni.

A kezdeti két gondolatébresztőre pedig azt mondanám, hogy Elon Musk emailjén nem lepődtem meg, egy amerikai multinál a pénz diktál. Ha projekt megkívánja akkor is heti 80 órát melózok, ha 40-et fizetnek ki, zokszó nélkül. Én ezt vállaltam, tisztában vagyok vele mire szerződtem, ha majd ráunok, választok nyugisabb / kevesebb kihívásos / traccsolós-kávézós munkahelyet.

A magyar tesztről pedig az az első gondolatom, hogy nem működik minden szektorban, munkakörben, mert én is (mindenki) elvárom, hogy a bank, a kajarendelés, a csomagszállítás 24/7-ben működjön, de ezeket valakinek meg is kell csinálnia! Mindenki más is rugalmas: a munkaadó, a munkavállaló, a társadalom?

Ugye nem kell mondanom, hogy messze ez a legkedvesebb “munka”, amit a ház körül elvégez!

A beszélgetést 2022. június elején rögzítettük. Köszönjük, hogy elolvastátok és érdemben hozzászóltok!