10 dolog, amit szeretünk Nebraskában

A nemszeretem poszt ellentetjeként most álljon itt az a lista is, ami azokat a jelenségeket mutatja be, amiket kedvelünk mostani lakóhelyünkön. Hiszen végül is ötödik éve itt élünk, elég sok és sokrétű tapasztalatot begyűjtöttünk már.

1. Van hó karácsonykor.

Ez mindkettőnk számára nagy öröm volt már az első évben, mert Texasban nekünk nagyon hiányzott. Persze vicces rövidujjú pólóban fát díszíteni vagy kizárólag poénból és a feeling kedvéért begyújtani a kandallóba, de a szívünk mélyén sóvárogtunk a fehér karácsony után ezt bizton mondhatom. 2017-ben épp december 24-én kezdett nagy pelyhekben hullani, ami számunkra a legszebb ajándék volt akkor. S azóta sem bánjuk a lapátolást vagy a téli közlekedési körülményeket, mert lelkileg nagyon jót tesz a tél mindkettőnknek.

2. A forgalom.

Az egyik első dolog volt, amit mindenkitől hallottunk akár egy small talk során is: itt 25 perc alatt eljutsz bárhonnan bárhová – ez maximálisan igaz és az évek alatt sem változott meg, szerencsére. Pedig Omaha valójában jó nagy területen fekszik és ma is folyamatosan terjeszkedik, az úthálózat valahogy ésszerűen fogja fel és oszlatja el az autóforgalmat. Az is tagadhatatlan előny, hogy kézzel foghatóan csökkent az üzemanyag-fogyasztásunk, mert nem állunk állandóan dugóban. A lámpánál várakozás Austinban már jóval az elköltözésünk előtt az elviselhetetlenség határát súrolta, a MoPac autópályát állandóan parkolónak csúfoltuk, hisz néha még araszolva sem lehetett haladni rajta. Dél-Austinba pedig már ha ostorral hajtottak sem indultunk el (északon laktunk), mert általában 3 órát elvett az oda-vissza út és a parkolóhely-vadászat. Omahában ez utóbbi gond nélkül megy ma is: max. 5 percen belül akad üres hely és nem kell félórát gyalogolni hozzá.

Nebraskában jó az élet!

3. Lelassulás.

Az előző nemszeretem-fejezetben is megemlítettük ezt vagyis hogy egyfajta lassúság és maradiság jellemzi az életet vagy az embereket ezen a vidéken. Be kell ismernem, hogy kicsit igazságtalanul egyoldalúan, mert ennek van abszolút jó oldala is, pl.  a munkában, mivel kisebbek az elvárásaik, ezért tőled is beérik kevesebb teljesítménnyel vagy hosszabb idő alatt elvégezve a feladatokat. Tudvalevő, hogy az üzleti világban sokszor a 135% sem elég, ehhez képest, már-már álomszerű, ha egy másik munkaadónál simán elég a 100 (ne adj’ Isten, néhanap a 90) %-ot hoznod. Van abban jó, ha velünk szemben is kevesebb az elvárás, és kevesebb is elég a vevő / olvasó / főnök megelégedettségéhez. A másik oldalról nézve sem mindegy, hogy valóban képesek semmittenni, azaz olyan kellemes lélekállapotba kerülni, amikor csak élvezed az adott pillanatot, legyen az sütögetés a kertben a legjobb barátoddal, pancsolás a közeli tóban a gyerekekkel vagy csillagbámulás augusztusban. Mindezt úgy, hogy nem kapkodod fel a telefont minden 10 percben ellenőrizni a munkahelyi emaileket. Ha ezt látjuk magunk körül, sokkal könnyebb saját magunkat is lelassítani és ebbe a jó lelkiállapotba hozni – és valljuk meg, erre nagy szükségünk van és nekem személyesen úgy tűnik, hogy ez egyre nehezebben megy, egyre több erőfeszítést kell tennünk érte.

4. Nem vonz tömegturizmust.

Ez egy egyre inkább felértékelődő szempont és talán egyre több ember számára. Igen, a Középnyugaton nincsenek síparadicsomos hegyóriások, pálmafás tengerpartok, nincs Disney World vagy megakaszinók sem. De épp ezért nem is fognak ideözönleni számolatlanul az árakat felhajtó, korlátlanul viselkedő, szemetelő és sok tekintetben romboló külföldi vagy hazai turistahadak. Más az, aki horgászni, vadászni vagy evezni jön el Nebraskába, valószínűleg megértette már hogy nem érdemes elpusztítania, teleszemetelnie az erdőt vagy a folyót ha a következő években is szeretne vadászni vagy evezni. Nem véletlen, hogy a nebraskai  turistahivatal ezzel a jelszóval hirdette az itteni különlegességeket: Őszintén? Nebraska… nem való mindnekinek! Ez maximálisan igaz. Annak nem való, aki ugyanazt keresi, amit Las Vegas-ban vagy New York City-ben találhat meg. Annak való, aki nyitott szemmel, füllel és szívvel érkezik és megkeresi azt ami jobb vagy érdekesebb itt, mint a tömegeket vonzó, csillogó helyeken. Például  a tiszta levegőt és folyóvizet, az egyedi látnivalókat, a csodaszép naplementéket, a műemlék csűröket és a barátságos helyieket.

Egy régi kép Omaha belvárosáról

5. Olcsó az élet (lakhatás, lakásárak)

Bár most a Covid-időkben őrületesen viselkedik a lakáspiac mindenhol a világon, Omahában már ezt megelőzően is volt egy érdekes tendencia: a jó állapotú, korrekt árú lakások órákon belül elkeltek. Van azért egy óriási vonzereje a középnyugati városoknak, miután a polgár túltette magát az élet unalmas voltán: kimondottan olcsó a megélhetés, főként a lakhatás. Nem titok, hogy házat vettünk, ezt Texasban nem engedtük volna meg magunknak. Austinban már a 2010-es évek elején elszálltak az árak, ez az irány csak felerősödött az elmúlt 3-4 évben, miközben a közlekedés pocsék és a megélhetési költségek is bosszantóan megemelkedtek. A középnyugati államokban sokkal elfogadhatóbb áron vásárolhat és bérelhet az ember lakást vagy házat. Ez egy nyomós érv volt, amikor a költözés mellett döntöttünk és 5 év múltán azt kell mondjam, ezen a téren beváltak a számításaink. Itt megnyugtató az a tudat, hogy a tömegesen beköltözők nem fogják felhajtani a lakás-, autó-, szolgáltatás- és élelmiszerárakat – mint halljuk, látjuk ezt Floridában, Texasban vagy Georgiában. Ki az ördög akar Kaliforniába költözni, ahol 1,2 millió dollárért egy kunyhót lehet venni?

6. Van helyünk.

Ez a dolog talán ismét megmosolyogtató többeknek, de mi minden eddigi lakásban nagyon kicsi helyen osztoztunk. Itt és most tapasztaljuk először annak az áldásos hatását, hogy kényelmesen elférünk a helyiségekben, nem egyetlen gardóbban laknak mindkettőnk ruhái vagy az autók garázsban állhatnak. Három éve akkora karácsonyfát állíthatunk, amekkorát szeretnénk, nem amekkora befér egy behatárolt helyre. A járvány tombolásakor tudtunk kisebb élelmiszer-raktárat építeni, hiszen havonta 2X mentem boltba, ezt Austinban aligha tudtuk volna megoldani (a dobozok, tasakok esetleg a nappali közepére halmozódtak volna). Miklós csinos kis eszköz- és szerszámkészletet halmozhatott fel a csináld magad-szenvedélyéhez, ha túlozni akarok azt mondanám az egy darab IKEA-s miniszerszámkészletről indulva, ami Austinban szintén a nappaliban lakott. Mindezek jól elvannak a garázsban, az alagsorban. Végre vannak könyvespolcaink és fotók a falon, mert van hely nekik!

Az imádott focicsapat, a Huskers szimbólumai

7. A világ jelenleg legjobb befektetője Omahában lakik. Na jó: egyik legjobb.

Idézet Miklóstól.

Warren Buffett-ről van szó és az a tény, hogy vele egy városban élek, megváltoztatta a pénzügyekhez való hozzáállásomat. Nem írtam még ezt így le sosem, de valahol legbelül ez az érzésem. Mielőtt Omahába költöztünk, megvallom nem sokat tudtam róla, inkább homályosnak mondanám az ismereteimet. Viszont a költözés másnapján már elmesélte valaki, hogy  itt lakik a városban. Ez egyrészt hihetetlennek tűnt számomra, másrészt azonnal megmozdított bennem valamit. Aztán szó szót követett és egyre több információmorzsa került be a tudatomba, kollégák, magyar és amerikai ismerősök, valamint olvasmány- és videó /podcast-élmények nyomán.

Az elmúlt időszakban sokat képeztem magam pénzügyileg és valahogy a körök mindig visszatértek az omahai Bölcshöz (Oracle of Omaha), korunk egyik legnagyobb befeketőgurujához, akinek pénzügyi tanácsait kiskocsmáktól a Wall Streetig bizony sokan meghallgatják és megfogadják. Sokat tanultam tőle és általa és valamennyi általam elismert, olvasott, hallgatott youtuber, tanácsadó vagy blogger mértékadónak tekinti Warren Buffett véleményét. Azóta is elolvasom vagy meghallgatom, ha megkérdezik őt egyéb vonatkozásokban is. Leginkább az fogott meg benne, hogy minden időben kitart az alapelvei mellett, a véleményét mindig számos megbízható forrás alapján alakítja ki és nem tagadom, hogy a legendásan puritán életmódja is hatással van rám. Kedveli az olcsó és egyszerű ételeket, átgondoltan költ és vásárol legyen szó újságokról, autókról vagy részvényekről. Ma is abban a házban lakik, amit fiatalkorában vett meg Omahában. Többször elgurultam már oda és a környék nekem is nagyon tetszik egyébként – és hogy utaljak a 5. pont utolsó gondolatára: messze nem kéne annyi pénzt kiadnom, hogy a szomszédja lehessek, mint amennyit ott említett Gabi.

8. Omaha emlékeztet a környékre ahonnan eljöttünk.

Ami számunkra Debrecen. És ez klassz. Ez a város hasonlóan nagy kiterjedésű, síkvidéki központ marad számunkra, ahová a környékről beautózó “vidéki” truckok simán eltévednek – pedig nem bonyolult az úthálózat. Ezen magunk is átestünk otthon is – egyáltalán nem rosszindulattal írjuk le a tapasztalatot. Hasonlónak látjuk a két város jövőjét, sorsát is: hosszú ideig egy nagy, mezőgazdaságra épülő régió központjai voltak, azonban ma kitartóan menetelnek a fejlődés útján. Egyik sem lesz sosem olyan high tech-centrum, mint Budapest, a Szilikon-völgy vagy Austin, de egyre több jónevű cég költözik e városokba maga után vonzva a fiatalabb, jól kereső nemzedékeket. Omahában most épp a Google és az Amazon épít központot, miközben a már évtizedek óta jelenlévő nagyvállalatok is folyamatosan mozgásban tartják a piacokat (vasút, egyetemi klinikák, jó egyetem kutatóközpontokkal, légierő). Hibái vagy hiányosságai mellett, Debrecen és Omaha is abszolút élhető és megfizethető, főként családot alapító, gyermekeket nevelő fiatalok számára. Nem titok, hogy a Covid eltelt két éve alatt számos fiatal high tech-szakember költözött végleg vagy időlegesen a Középnyugatra a sokkal kellemesebb és alacsonyabb költségű életkörülmények miatt. Kaliforniából. Floridából. New York-ból.

A belvárosban életnagyságú bölényekkel is találkozhatunk!

9. Közelebb jöttek vágyott úticéljaink.

Például Québec, Alaszka, Brit-Kolumbia vagy Új-Skócia, Washington állam. Egyelőre csak a szűkebb környékünket pipáltuk ki a bakancslistán: Chicago, Rushmore-hegy, Dél-Dakota, Wisconsin, Colorado, Sziklás-hegység, de a távolabbi céljainkat is megtartottuk. Mindezeket Texasból elérni teljesen lehetetlen lett volna – mi nem szeretünk repülni, inkább autós road tripeket teszünk. Texasból kiérni sem lehet 10 óra alatt. Omahában kiépített alaptáborunkból sokkal kényelmesebben elérhetőek a felsoroltak. 

10. A termelői piacok.

Ezeket azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert az éghajlat és az időjárás hasonlóságai következtében az otthonihoz sokkal közelebb álló zöldséget, gyümölcsöt és alapanyagot tudunk beszerezni. Ha sétálunk bármelyik ilyen piacon, akkor nem avokádó-, mangó-, okrahalmok jönnek szembe, hanem jó ízű alma, kukorica, sárgarépa, feketeretek vagy zöldbab. Magyar eredetű édespaprikából is tudok lecsót sütni (nemcsak mexikói fajtákból). Van karalábé és zellergumó a levesekhez. Nem mintha nem szeretnénk az egzotikusabb papaját vagy az okracsipszet, de azért a szívünkhöz közelebb áll az, amin felnőttünk, amit megszoktunk.

A könyvtárból kölcsönözhető paprikamag

Reméljük ezeken a bejegyzéseken keresztül is kicsit sikerült közelebb vinnünk mostani lakóhelyünket az olvasóinkhoz!